Leisure Simple Layout

Another Life - Peter Anghelides

Another Life - Peter Anghelides

Az első Torchwood regény angolul 2007 januárjában jelent meg Peter Anghelidestől a BBC Books gondozásában. Valamint 2010-ben Esős ​napok Cardiffban címmel egyike volt annak a két könyvnek, amit magyarul az Elektra kiadó rakott az áruházak polcaira.

Cardiff városát hatalmas esőzés sújtja. Ilyen ítéletidőben alig merészkednek ki az emberek otthonaikból. Azonban különös gyilkosságok tizedelik a hajléktalanokat. A Torchwood csapata veszi át a nyomozást és csakhamar a gyilkos nyomaira bukkannak. Úgy tűnik, az ügy végére az elkövető halála tesz pontot, azonban a különös gyilkosságok folytatódnak. Közben a várost szép lassan elárasztja a víz, Owen pedig saját utakon jár.

Mivel az időrend a mániám, rakjuk is tisztába, hol kapcsolódik be a történet a sorozatba. A szövegben elejtett utalások alapján a Torchwood időskáláján körülbelül a harmadik tv epizód utánra datálható. Mivel a sorozat egyben a Doctor Who nagyobb univerzumának része, abba a(z új) sorozat 11. évadát követő Christmas Invasion karácsonyi különkiadás után kapcsolódik.

Személyes élményemként szintén az első Torchwood könyv, amit amúgy már nagyon rég el akartam olvasni. talán ennek köszönhető, hogy túl magasra tettem azt a bizonyos képzeletbeli lécet.

Gyorsan leszögezem, hogy nem tartom rossz könyvnek, mégis a negatívumokkal kezdem. Először is, az én ízlésemnek túl lassan alakul a történet. Annyira, hogy az elején szinte alig tudtam rávenni magam a folytatásra. Egyszerre több könyvet tartottam talonban, hogy fenn tudjam tartani az olvasás iránti kedvemet. A könyv közepe felé már kezdett összeállni a történet, majd a végére magával is ragadott. Hozzá kell tennem, ebben az is benne van, hogy nagyon nem szeretem, ha egy történet szereplőinek szinte már szemellenzősen nem esik le a tantusz.

Másik szintén erősen szubjektív negatívum a rengeteg tájleírás, körülírás. Úgy gondolom, a fantáziám nem szorul mankókra, könyvolvasáskor mindig elmerülök az elképzelt világban. Számomra az a jó könyv, ami ezt a képzeletet irányítja, nem pedig megfojtja. Az Another Life esetén sajnos az utóbbit éreztem. A jó hír az, hogy sok ember odavan a részletes leírásokért, így nagy az esély, hogy mások számára ez inkább pozitívum.

Ami aztán végképp roppant bosszantó volt számomra, ahogy a dialógusokat gyakran csak narrálva közvetíti az író, elég pongyola hatást keltve. Bár lehet, hogy ez művészi sajátossága, de iIlyenkor olyan érzésem volt, mintha .a szerző nem szeretett volna túl sok energiát fektetni a műbe. Ilyen formában pár mondatban lerendezhette volna a könyvet; a gyilkos gyilkolt, Gwen, Jack és a csapat nyomozott, majd elkapták a tettest. Az írónak sem kellett volna túl sokat dolgoznia, én sem szenvedtem volna a könyvet végig.

Már már úgy éreztem, Owen MMO*-zásáról lelkesebben ír, mint az aktuális esetről. A hirtelen váltások a fő esetről fillerekre szintén roppantmód bosszantottak. Amikor végre berántana a sztori, egy “lényegtelen” mellékszállal elvágja a lendületet. Ugyan egy-egy töltelék eseményt a végén mégis érdekesnek találtam, összességében feleslegesnek éreztem őket. esetleg rövidebb szakaszokkal jobban meg lehetett volna oldani. Nem mondom, hogy teljesen mellényúlt az író a stílussal, kísérletezésnek elmegy, de számomra a “nem jött be” felé billen a mérleg.

Próbáltam visszaemlékezni, vajon a sorozat hangulata is ennyire, ilyen formában tért-e el a Ki vagy Dokitól (sic!), de inkább csak sokként ért, hogy számomra mennyire idegen stílusban ír Peter Anghelides

A könyv végére aztán egész jól belerázódtam a történetbe és végső soron azt kell mondanom, hogy tetszett. De a fentiek alapján, meg kellett szenvednem ezért az érzésért. Ott ronthattam el, hogy a Doctor Who-s tapasztalataimra alapozva nagy reményeket fúztem a könyvhöz. Ott sem minden könyv tökéletes, de nagyobb a merítés. Remélem a folytatásokkal szerencsésebben járok, mert hogy nem adom fel.. Azoknak pedig kifejezetten ajánlom, akiket nem riasztottak el a fenti kifejezetten szubjektív negatívumok.

*Talán Anghelides úgy érezte az olvasó szájába kell rágni az MMO áthallását a történet fő szálával.

PlasticE (FotelVándor, 2019.08.15)